Amikor nővérem elkezdte a középiskolát kapott egy gyönyörű bőrkabátot, olyat, amilyenre már nagyon régen vágyott.
Pár napra rá, egy hűvös őszi napon, átfázva, reszketve, kabát nélkül érkezett haza. Keserves zokogásba tőrt ki, és csak ennyit tudod mondani ELLOPTÁK.
Szüleim mélységesen fel voltak háborodva: gyerektől lopni, ráadásul az iskolában.
Anyatigrisként rontottak be az új iskolába, szerették volna kideríteni ki a bűnös, ki az a gaz, aki ilyen bűnre vetemedett.
Kiderült, aznap több dolgot is elloptak az iskolából, sajnos a tolvaj soha nem lett meg.
Egy szülőt mélyen fel tud háborítani, persze joggal, ha gyermekétől bármit ellopnak, legyen az játék, ruha, kerékpár, mobil telefon, vagy akár pénz.
Aztán sok szülő nem látja a fától az erdőt, nem veszi észre, hogy valójában Ő az, aki gyermekét meglopja. Angliában a szülők 30 %-a vesz el gyermeke perselyéből kisebb, nagyobb összeget. (erről egy cikk itt található) Ha nem elérhető, akkor a mentett változatát itt találod. Ide jutottunk_ Gyerekeiktől nyúlnak a szülők
Aztán persze olyan is akad közülük, aki nem adja vissza. Ha jobban belegondolunk, akkor bizony ez is lopás.
De gyermekünknek nem csak perselyben lehet pénze. Lehet máshonnan származó bevétele, akár jövedelme is. Ott van a családi pótlék, ami szerintem legalább annyira az Övé, mint a perselyében lévő megtakarítás.
Te is Gyermeked pénzének tekinted a családi pótlékot?
Te is gyűjtöd a nagyobb céljai elérésére?
